Életmód  »  Környezet  »  Egy szomjas civilizáció

Egy szomjas civilizáció

 
Eddig 0 hozzászólás
A vízválság: vihar a teáskanálban. Ma, miközben víz önti el Banglades falvait, mi feltöltjük otthoni úszómedencéinket; míg teljes szigetek tűnnek el Északon, mi teletankoljuk városi terepjáróinkat, és ember ültette erdőkbe kocsikázunk.
Délen egész országokat súlyt szárazság, mi egyre nagyobb gyepeket és golfpályákat építünk, és éjszakákon át öntözzük őket; míg erdőtüzek dúlnak a szomszédban, mi műanyag palackká változtatjuk a kőolajat. Ittlétének második hónapján emlékeztetnünk kellett vendégünket, hogy Magyarország tenger nélküli ország, és nem a Víz Köztársasága, ahogyan ő nevezte. Nem mintha rossz lett volna földrajzból; a vízzel való magyarországi szertelen kapcsolata miatt könnyen megbocsátható, hogy egyes tényekről elfeledkezett.


Az őt annyira tűzbe hozó élmények szótára mindennapos dolog az itt élőknek: gyógyfürdők, élményfürdők, hajnali csobbanás a Balatonban, éjszakai séta Duna-parton, tóparti piknik; evett friss halat és még cápákat is látott a Tropikáriumban. Mindezek után nehéz fenntartani a tengernélküliségre vonatkozó állítást; úgy tűnik, nem kell hazahoznunk a tengert, hogy nagyot csobbanhassunk. Mégis, a tény, hogy vendégünk milyen könnyen részesült vízi élményekben, párhuzamba állítható azzal, hogy a magyarok mennyire magától értetődőnek találják vízben gazdag környezetüket.

Vihar a teáskanálban

Ha a világ minden vizét egy vödörbe öntenénk, az emberi fogyasztásra rendelkezésre álló édesvíz kevesebb mint egy teáskanálnyi lenne! Bár a Föld felületének mintegy 70%-át víz borítja, ennek 97%-a sós. A 3%-nyi édesvíz 75%-a állandóan fagyott állapotban van, így a Föld teljes vízkészletéből csak 0,08 % marad alkalmas emberi fogyasztásra. Ebből a teáskanálnyiból kell megtermelni növényeinket, és ezt használjuk ivásra, fürdésre, úszómedencéink megtöltésére, útjaink locsolására a forró nyári napokon, vízilabdameccsekre stb. Ez egy szomjas civilizáció. Nem csoda, hogy komoly verseny folyik azért a kis teáskanálnyi vízért, ami a Föld erőforrásaiból rendelkezésünkre áll.

Édesvízhasználatunk megoszlik a mezőgazdaság (több mint 70%), az ipar (22%), az állattartás és a háztartások között. A Föld népességének növekedésével párhuzamosan folyamatosan nő(tt) a vízforrások iránti kereslet is. A városokban elfogyasztott vizet tavakból és földalatti vízforrásokból nyerik. A mezőgazdasági vízhasználat nagy részét a földek öntözése teszi ki. Az ipar energiatermelési, hűtési és tisztítási célokra használ vizet.

A Föld számos régiójában gyorsabban termelik ki a vizet a folyókból, tavakból és forrásokból, mint ahogy ezek a rendszerek újratöltődnek. A népességnövekedés mellett a víz iránti keresletet tovább növelte az iparosodás, az öntözéses mezőgazdaság térnyerése, az igen erőteljes városiasodás és a növekvő életszínvonal. A becslések szerint 1900 és 1995 között hatszorosára növekedett a kereslet. Ez a népességnövekedés ütemének több mint kétszerese.

Címkék: