Kerékpár  »  MTB  »  A hazai túra-kerékpározás hőskorának jelesei

A hazai túra-kerékpározás hőskorának jelesei

2007. március 7.
 
Eddig 0 hozzászólás
Amint az közismert, a kerékpár "feltalálása" egy hosszú folyamat eredménye volt, s mindenképpen a XIX. Századhoz kötődik. Évtizedeknek kellett eltelnie 1817-től, mígnem lassú fejlődést követően kialakult a kerékpárnak nevezhető szerkezet.
Ez már nem futógép volt, hanem két azonos nagyságú kerékkel futó, pedálokkal és lánc-áttétellel működő, a kerekeken pedig tömörgumit, majd pneumatikát alkalmazó kerékpár. A kerékpár kialakulásában játszott hatalmas szerepük előtt tisztelegve említsük meg az angol Denis Johanson, Lewis Gompertz, Kirkpatrick Macmillan, Goodyear és Dunlop, a német Philip Moritz Fisher és Johann Friedrich Trefz, valamint a francia Pierre Lallemen és Pierre Michaux nevét. Most azonban nem kerékpár-fejlődéstörténetet kívánok írni, hanem néhány hazánkfiára szeretnék emlékezni. Olyan férfiakra, akik nem a technikai fejlesztésnek voltak elkötelezettjei, hanem immár használóik voltak, kerékpárosok. Azon első évtizedekben, amikor már nálunk is használatossá, ha nem is elterjedtté vált a kerékpár.


Az egyik legelső hazai kerékpáros bizonyosan Kosztovits László volt és nem csupán gépét hajtotta, de írt is a sportról, méghozzá az 1886. évre szóló Képes Sportnaptárban, Az első velocipédezőkről Magyarországon címmel. Megtudhatjuk itt, hogy még 1878-ban hozta hazánkba az első kerékpárt Angliából, bizonyos Stiglitz úr. Ez azonban még régi szerkezetű és primitív volt, így nagyobb kirándulásokra teljesen alkalmatlan. Aztán 1879 augusztusában Kosztovits László hozta Magyarországra az első, immár újabb szerkezetű kerékpárt. Őt Ridley Lajos, az Erzsébet-malom munkatársa követte, aki hozatott vele egy Hydes-Wigfull Limited féle sheffieldi Chester-kerékpárt 1880 májusában. Kosztovits és Ridley Székesfehérvárra, Kőbányára, Cinkotára, Szentendrére és más helyekre tett kirándulásai bizonyították az érdeklődőknek, hogy a kerékpározás nem annyira veszélyes, mint inkább kellemes és egészséges mulatság. Eleinte a vasparipát bizony meglehetős bizalmatlanság fogadta hazánkban is, ennek ellenére mind jobban nőtt a kerekezők száma. Spiro Antalt, Wünsche Emilt, Forché Románt, Engl Józsefet, Günther Károlyt aztán 1881 tavaszán Vermes Lajos, Vermes Béla, Vermes Nándor, Körösmezey Gusztáv, Oheroly jános, Oliva Tivadar és Nadler Vilmos követte a nyeregben.


Kosztovits mérnők kerekezéseit a mai Kossuth Lajos utcában a járókelők lelkes tapssal jutalmazták. Persze, hogy maga köré gyűjtötte az egyedül, vagy kisebb csoportokban kerékpárral túrázókat, Ridley Lajossal és másokkal járták az utakat. A Városligetből indulva 1880 húsvétján tették első nevezetes kirándulásukat Gödöllőre. Kosztovits végül szükségét látta, hogy mielőbb egyletet alakítson. A fővárosban, az Astoriához közeli Szikszay-féle, konyhájáról híres vendéglőbe hívta össze a vasparipa barátait 1882 augusztusában, majd a következő, ugyanitt tartott összejövetelen megalakították a Budapesti Kerékpár Egyesületet. Szeptember 13-án az egyesület alapszabályát a Belügyminisztérium jóváhagyta. Az első elnök Kosztovits László, a titkár pedig Déri Gyula lett.

Kosztovits említett írása mellett más források más személyeket is megneveznek ezekből a kezdeti időkből, mint ugyancsak az első kerékpáros turisták közé sorolható személyeket. A Vasárnapi Újság 1880. július 11-i számában a Velocipéd hőse című írás megismerteti az olvasókkal Zmertich Iván nevét. Utóbbi a Nyitra megyei Szenicén született, mint e falu földbirtokosának fia. Atyja gazdasági pályára szánta, a miután tanulmányait Pozsonyban és Budapesten befejezte, előbb Mödlingbe, majd Londonba küldte gyakorlat szerzése céljából.

Több mint egy évet töltött Angliában, s ott ismerkedett meg a velocipéddel. A gépet igen megkedvelte, s elhatározta, hogy ezzel fog hazatérni Budapestre. Ezért aztán hat héten keresztül napi két mérföldet futott gépével, hogy minél jobban bele jöjjön a gyakorlatba. 1880. június 8-án indult Londonból „kerekes lovon”, s a csatornán történt áthajózást kivéve valóban hazáig kerekezett. Útja Ostendéből június 9-én indult, s 1200 mérföldnyi utat megtéve Köln, Nürnberg, Linz, Bécs, Pozsony és Győr érintésével, 21 napi út után június 30-án érkezett Budapestre. Mindössze háromszor bukott fel útközben; egyszer megbokrosodott lovak miatt a Rajna mentén, egyszer tengelytörés miatt Bécsben, egyszer pedig a rossz utak miatt. Zmertichet nagy tömeg várta az óbudai sorompónál, ő azonban a vörösvári sorompónál futott be, ahol csupán négyen fogadták. Esterházy Miksa, az Atlétikai Club elnöke, Császár Ferenc a klub titkára, továbbá gróf Szapáry Antal és Thaisz Elek rendőrfőkapitány. Zmertich négyük éljenzése közepette szállt le a nyeregből és Esterházy kocsiján menten a Hungária Szállodába hajtatott. A 25 éves Zmertich e kimagasló sportteljesítményéért aranyérmet kapott, s közóhajra július 3-án a Városligetben is bemutatta velocipéd utazási módszerét. A közönség 1882-ben a MAC kerékpárversenyén is láthatta Zmertichet, aki e verseny favoritja volt, s alighanem meg is nyerte volna kétmérföldes versenyt, ám a cél előtt kiesett egy csavar a gépéből, így a győzelmet barátjának, Vermes Bélának kellett átengednie.

A történet a Sportpiac legújabb számában folytatódik...