Sí / snowboard  »  Síelés  »  KAUKÁZUSI HELISÍ - HELIBOARD ÚTI BESZÁMOLÓ

KAUKÁZUSI HELISÍ - HELIBOARD ÚTI BESZÁMOLÓ

2005. november 30.
 
Eddig 0 hozzászólás
Megpróbálom leírni a leírhatatlant. Gondolom mindenkiben, pusztán a "Kaukázus" szó hallatán, megjelennek a képek a vad és ismeretlen vidékről, a félelmetes hegyekről, az antropológiában oly sokat emlegetett kaukázusi embertípusról, a kefirről stb. Kinek mi. Senki sem téved, aki egy különleges, egzotikus mesevilágot képzel el magában.

Mielőtt elindulnánk, elmesélem a kalandomat az Aeroflot irodájában egy jól öltözött, nagyon kedves orosz hölggyel, aki megszólított és megkérdezte, hova készülünk ilyen nagy lendülettel. Lelkesen meséltem neki, hogy a Kaukázusba, síelni. Erre ő rémült arccal kezdte mesélni, hogy ő ott született Bakuban és nagyon jól ismeri az ottani viszonyokat, onnan nem szoktak visszajönni az emberek, mert elrabolják őket, és ha nem jön váltságdíj, a nőket eladják, mindenki tudja milyen munkára, a férfiakat meg bányákba viszik dolgozni.

Olyan átéléssel és őszintén mondta, hogy kezdtem elképzelni magunkat a lerongyolódott síruháinkban, a bányában robotolva életünk hátralévő részében. Sötétre festette a képet a hölgy. Félve kérdeztem meg tőle, hogy mégis mit lehet akkor tenni ilyen esetben. "Imádkozni, csak imádkozni", volt a cseppet sem megnyugtató válasza.

Ez történt az indulás előtti napon. Senkinek nem szóltam a várható veszélyekről. Tehát elindultunk az ismeretlenbe a fent említett napon 19-en, ebből egy lány, Lilla, akit érdemes kiemelni, fantasztikusan állt helyt a sokszor embert próbáló körülmények között, a többiekkel együtt.

Már a Ferihegyi repülőtéren feltűnést keltettünk a furcsa zsákjainkkal és a mindenre elszánt ábrázatunkkal. A repülőúton Moszkva felé semmi említésre méltó nem történt, ha csak az nem, hogy sarlóval és kalapáccsal díszített evőeszközökkel ebédelhettünk. Egyébként a vörös csillag és egyéb jól ismert jelképek teljesen természetesen ott vannak Moszkvában mindenhol.

Moszkva

A híres Rosszia Szállodába vitt a transzferbusz, ami közvetlenül a Vörös tér mellett található. Ez a világ egyik legnagyobb szállodája ma is. Az egyes bejáratok között busszal kell közlekedni. Itt szálltak meg annak idején a Kremlbe raportra hívott kommunista országok vezető emberei. A lemenő nap fényében csodálhattuk meg ezt a valóban gyönyörű Vörös teret, a Kremllel, a Gum-áruházzal, a Lenin-mauzóleummal, a tökéletes Lenin-hasonmással, akivel fotózkodhattak a turisták, ami nem volt könnyű, ugyanis "Lenin" folyamatosan részeg.

Engem nagyon meglepett és meghatott, hogy itt a téren lévő, gondolom az egyik leghíresebb ortodox templomban, az akkor elhunyt II. János Pál pápa lelki üdvéért folyt a mise. Bevetettük magunkat a moszkvai éjszakai életbe. Végigjártuk a környéken fellelhető kocsmákat, bárokat, klubokat. Rendkívül pezsgő, lüktető és drága világváros Moszkva. Azon meg sem lepődtünk, hogy éjjel három körül két szőke orosz szépség szőrén ülve meg a lovat, viharos vágtában száguld el mellettünk a széles sugárút járdáján, azt kiabálva oda nekünk, hogy "a lovak eladók". Meglepetésükben meg sem kérdeztük, mibe kerülnek.

A Kaukázus

Reggel indulás Mineralnye Vodyba, a Kaukázus kapujában fekvő városba. Ez a repülőút már kicsit izgalmasabb volt és egy kicsit időutazás is. Amíg Moszkva ma a világ egyik leggyorsabban fejlődő, modern metropolisza, addig az orosz vidék rendkívül szegény és elmaradott. Itt a kaukázusi népekről és vidékről beszélek. Megdöbbentő volt látni a Mineralnye Vody-i repteret. Képzeljünk el egy 30 évvel ezelőtti magyar vidéki poros vasútállomást. A "reptéri busz" egy félbevágott munkásbusz, amit egy Zil típusú teherautó húzott. Láttam a többiek arcán is az aggodalmat a csomagok, pénztárca, videó, egyebek tekintetében.

Itt várt ránk két kisbusz meg az idegenvezetőnk, Liana, nemzetiségére nézve kabar. Az úti célunk, az Elbrusz négyórányi buszútra volt a reptértől, mélyen bent a Kaukázusban.

A teljes írást elolvashatod a Sportpiac 2005. december 7-én megjelenő téli számában.