Outdoor  »  Futás  »  Hogyan fussuk ki magunkból a napi stresszt? Pánczél Diana gondolatai

Hogyan fussuk ki magunkból a napi stresszt? Pánczél Diana gondolatai

 
2019. április 25.
 
Eddig 0 hozzászólás
Pánczél Diana mesél a hétköznapok stresszének egyik megoldásáról, amit ő a terepfutásban talált meg. Tanácsai és megélései sok bölcsességet rejtenek magukban, hiszen Dia pont azt hangsúlyozza: ahhoz, hogy mindez működjön, nem kell feltétlenül a teljesítményt hajszolni. Az csak ráadás...
Sosem voltam élsportoló, igazából a családomban sem láttam példát a rendszeres mozgásra, leszámítva nagyikámat, aki atletizált. Emlékszem, a gimiben még a Cooper-teszteket is vért izzadva futottam végig. Aztán a kislányaim születése után ez megváltozott, nagyon vágytam a mozgásra és egy kis szabadságra, ezért elkezdtem kocogni a környező utcákban. Aztán a válásom környékén terápiává alakult át a mozgás, és amikor tehettem, mentem ki a pályára körözni. Tavaly év elejéig a félmaraton volt a leghosszabb táv, amit bevállaltam, de azt már akkor megálmodtam, hogy ősszel lefutom a maratont. Aztán pontosan egy évvel ezelőtt berobbant az életembe a terepfutás, és ez mindent megváltoztatott. Vége szakadt a tötyi-lötyi edzéseknek, és faltörő kosként haladtam előre a kitűzött céljaim felé.

Hogyan fussuk ki magunkból a napi stresszt? Pánczél Diana gondolatai


Hétköznapok

Persze két gyerkőc és a munka mellett nem egyszerű az időbeosztással taktikázni, a logisztikában a szüleim segítsége nélkül félkarú óriás lennék. Legtöbbünk feszes tempót diktál a hétköznapokban, és kifogásokat mindig könnyebb keresni, mint megoldásokat találni, de ha az ember igazán szeret valamit, akkor időt szakít rá. Ma már létezni sem tudnék futás nélkül, ha nem mehetek, úgy érzem, mintha egy dobozba lennék bezárva. Ráadásul hajlamos vagyok túlpörögni dolgokat, ilyenkor csodás érzés mindezt “kifutni” magamból. Sokszor gondolatok nélkül rovom a kilométereket, viszont előfordul, hogy olyan váratlan ötletek pattannak ki a fejemből, mint soha máskor.

Példaképek

Persze ehhez kellenek a pozitív példák is, szerencsére az ultrafutók között nem ritka ilyenre bukkanni.

Közösségi élet

Azon túl, hogy nagyon jólesik, végtelenül lelkesítő is, ha a barátoktól, ismerősöktől visszajelzést kapok, hogy milyen sok erőt ad nekik az, amit csinálok. Hiszen semmit sem tettem le asztalra, főleg sok más terepfutóhoz képest. Viszont ez engem is feltölt és inspirál, elég csak felidéznem magamban egy fáradt hajnalon, amikor inkább visszahúzna az ágy ahelyett, hogy rápattanjak a futópadra. És ugyanígy, ha egy barátom, akire amúgy is felnézek, 3 óra 26 perc alatt teljesít egy terepmaratont, az elképesztő módon tud motiválni engem is.

Szénás Kör - kezdetek

A tavaly őszi 42-es előtt egy hónappal futottam le a Kis Szénás Kört, idén januárban egy unalmasnak tűnő szombat reggel pedig felhúztam a futócipőmet, és a közeli pályán összehoztam életem első ultra távját, 65 kilométert. Azóta is mulatok magamban azon, hogy mennyire nézhettek őrültnek a környéken lakók, akik ha órák múltán kinéztek az ablakon, még mindig engem láttak körbe-körbe futkorászni a pályán. Két héttel ezután jött a Nagy Szénás Kör, amire nagyon büszke vagyok. Annak pedig külön örülök, hogy egy tapasztalt terepfutó társam is elkísért az útra, mert egyedül elég hamar elvesztem volna az erdőben – aki ismer az tudja, hogy a tájékozódó képességem gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Edzések

Az összes terepes futóedzést imádom, évszaktól, napszaktól függetlenül. Versenyeken óhatatlanul ott van bennem a teljesítménykényszer és a feszültség, míg az edzéseken szabadon lubickolhatok, kötöttségek és nyomás nélkül. Futottunk egyszer ősszel a Budaiban, a Hűvösvölgyi úton van egy lángosozó, onnan indultunk és az is volt a cél. Ha jól emlékszem, a sárga csíkon indultunk és valahol áttértünk a zöldre - tájékozódó képességem zéró, mint már említettem -, de a lényeg, hogy az a kör annyira tökéletes volt, hogy a mai napig szoktam emlegetni. Bár lehet, hogy csak a jól megérdemelt lángos miatt érzem ezt, amivel az edzés végén leptük meg magunkat. A legszebb versenyes élményem pedig mégis az első maratonom, sosem gondoltam volna, hogy 3:44 alatt képes leszek lefutni. Végig szárnyaltam, fantasztikus érzés volt beérni a célba és látni, hogy megcsináltam.

Motiváció

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha úgy érzem, nem vagyok jó formában, a versenyeket sem veszem véresen komolyan. Számomra az a legfontosabb a terepfutásban, hogy élvezzem, kiélhessem a szabadság vágyamat és maximálisan kikapcsoljon. Ezen felül persze folyamatosan feszegetni próbálom a saját határaimat is. Hosszabb távokon jönnek a mélypontok, fáj itt-ott-amott, ezek a futás velejárói: el kell őket fogadni, tudatosítani és továbbengedni. A mélypontok és a csúcsok is elmúlnak, ezáltal haladsz előre a cél felé. Ilyenkor emlékeztetem magam arra is, hogy mennyire hálásnak kell lennem azért, hogy egészséges vagyok és futhatok, otthon pedig várnak azok, akiket szeretek.

Tervek

Persze nincs megállás. Bár az elért eredményeimről mindig szívesebben beszélek, mint a terveimről, de kacérkodom a gondolattal, hogy ősszel lefutok egy 100 kilis terepultrát a Balatonnál.

Edzésterv

Az edzéseimet általában egy hétre előre találom ki, az egyéb kötelező programoktól függően. A versenyek a fix pontok, ezt a felkészülés meghatározásánál is figyelembe veszem: 60-70 km-t mindig igyekszem futni, néha összejön több is, néha kevesebb. Fontosnak tartom a keresztedzéseket, az erősítést is, beleértve a felsőtest izmait is. A nyújtásnak legalább ekkora jelentősége van, a futást szerintem kiválóan kiegészíti a jóga, ami rugalmassá és hajlékonnyá tesz, ez főleg a regenerálódásban segít.

Pihenés

És ha már regenerálódás – inkább kikapcsolódás -, a másik szívem csücske a SUP (stand-up paddling), sőt, a SUP jóga, ami zseniálisan oldja a stresszt, csodásan ellazít, és remek hatással van az idegrendszerre is. Ezt a mozgásfajtát annyira megszerettem, hogy tavaly nyáron elvégeztem egy SUP jógaoktatói tanfolyamot. Ezzel kapcsolatban vannak terveim is, de a részletek kidolgozása még folyamatban van a titkos boszorkánykonyhámban. Ami biztos, hogy az első számú szerelmem a terepfutás marad.

Szabadidő

Szabadidőmet ezen kívül természetesen a családommal, kislányaimmal és a barátaimmal töltöm. Nagyon szeretek olvasni is, de általában néhány oldalig jutok csak lefekvés előtt, utána kiesik a könyv a kezemből. Most éppen Kilian Jornet sport bestsellerét olvasom, a Run or die-t, de régi nagy kedvencem Remarque-tól A Diadalív árnyékában,

Szénás Kör tanácsok


A Kis Szénás Kört edzésként választottuk ki nyár végére: a közelben van, teljesíthető táv, de azért van benne kihívás is. A Nagy Szénás Kört már csak a hűtőmágnes miatt akartuk lefutni. :-D Viccen kívül, a 75 km-es sem okozott csalódást, gyönyörű tájon vezet át az út, ha terepultrát akar futni az ember Budapest környékén, akkor ideális választás. Nem utolsó sorban a sikeres teljesítők Gergő kedves fogadtatásán kívül érmet is kapnak célbaéréskor. A hosszúra nem szabad otthon felejteni a fejlámpát, plusz nálam mindig van kábé kétnapi hideg élelem, aminek a felét sem fogyasztom el, csak a biztonság kedvéért cipelem. Ezt azért nem javaslom követendő példaként. A Szénás Köröknél az is szuper, hogy többször érint lakott települést, ami a kevésbé gyakorlott terepfutóknak biztonságérzetet nyújthat, nem csak frissítés szempontjából. Szeretném a Szénás Köröket egy szuszra is lefutni majd, a nagy után a kicsit, de ez még a jövő zenéje.

Felszerelés

Az, hogy ki milyen márkát preferál vagy milyen felszerelést használ futás közben, nagyon egyénfüggő. Én személy szerint Kalenjiben futok tetőtől talpig, terepen és aszfalton is, és még nem csalódtam. Igen, a terepfutó cipőm is Kalenji, és esküszöm rá.

Ajánlás

A terepfutás egyébként a nagybetűs terápia, receptre írnám fel mindenkinek, és nem csak a hozzám hasonló anyukának. Az erdőben TE vagy, egyedül, minden maszkot levethetsz magadról, nem kell megfelelj senkinek, a természet részévé válsz, visszamész oda, ahonnan jöttünk és ahová valójában tartozunk. Végre szabad lehetsz. Ez a legtöbb, amit saját magadnak adhatsz. Egy-egy edzés után kicserélve, feltöltődve térsz haza a szeretteidhez, akik egy pozitív és energikus embert kapnak vissza. Mi kell ennél több?

Álom

Remélem, hogy általam a lányaim is megszeretik majd ezt a sportot, és valóra válik az álmom, hogy amint nagyobbak lesznek, együtt tapossuk az erdei ösvényeket

Címkék: