Extrém  »    »  A szédületes carvingsízés

A szédületes carvingsízés

2005. november 23.
 
Eddig 0 hozzászólás
A carving az alpinsíelést alapjaiban megváltoztatta. Az üzletekben többnyire carvinglécekkel találkozunk, amelyeket jellegzetes babapiskóta formájukról ismerhetünk fel. Ma már nem lehet új ún. hagyományos sílécet kapni, a használt hagyományos felszerelés pedig szinte ingyen cserél gazdát.

KISEBB LÉCEK - NAGYOBB ÉLVEZET

A carvingtechnika a versenyzésből fejlődött ki. Szó szerint karcolást, vésést jelent, ami a technikára utal. Korábban a hétköznapi síelők többsége csúszta az íveket a hagyományos sível, az új technikával már az élén húzzák, "karcolják" az ívet. Az ívhúzásnál egyre nagyobb szerepet játszott a léc oldalának a formája, így a sí egyre karcsúbb lett, tehát elöl és hátul széles, középen pedig keskeny, és a hosszúsága is csökkent.

Az új technikának köszönhetően a síelő gyakorlatilag az éleken síelve sokkal könnyebben csúszik a lejtőn. Így a carvingsível könnyebb megsíelni az úgynevezett hagyományos technikát, mint a hagyományossal. A carvingsí természetes velejárója a fejlődésnek, a korábbiak nélkül nem jöhetett volna létre.

A CARVINGSÍ ELŐZMÉNYEI

Az új dolgok keresése a fiatalság egyik jellemzője. A hetvenes években a snowboard nagyon hamar a fiatalok egyik legnépszerűbb sporteszköze lett. A hódeszka népszerűsége nemcsak a sílécgyártók körében keltett nagy riadalmat, hanem a síoktatók is megszenvedték a tanulni vágyók számának megcsappanását. Lépéskényszer volt, s az utat ismét a versenysport jelölte ki. A kilencvenes évek versenyeiben az egyre kifejezettebb telemarkív eredményessége utat mutatott a tömeggyártás számára is.

A gyártók fokozatosan teljesen áttértek a carvingléc gyártására, a versenysportban való elterjedésével az óriásszlalomsík, majd az allround és kezdő sílécek is carvingtechnológiával készültek.



CARVINGSÍ - A MODERN SZEMLÉLET

A carvingléccel könnyebb a hagyományos technikát síelni, mint hagyományos sível, gyorsabb a tanulás és messzebb lehet azonos idő alatt jutni. A carvingsí lényege, hogy a kanyarokban az élről élre váltást a térdforgás helyett térddöntéssel hajtjuk végre, így a kanyarok élesebbek, szép ívűek lesznek, és a térdet sem terhelik meg oldalirányba.

A tanulási szakaszban természetesen a forgatás és rolózás (ezt a síoktató külön begyakoroltatja) is jelen van. A függőleges irányú terhelése a térdnek azonban jóval nagyobb, mint a hagyományos sílécekkel való síelésnél (centrifugális erő...).

TECHNIKÁK ELSAJÁTÍTÁSA

A carvingsízés azonban nem csak ezt jelenti. Egy szint felett már az ún. fun carvinglécekkel lehet menni. Bot nélkül, a léc beépített ívén nagy sebességgel száguldva, időnként a "hóra könyökölve" játszani a nehézségi és centrifugális erőkkel. Ez esetben azonban már nem elég a léc beépített ívére bízni magunkat, a fellépő óriási erők megfelelő fizikai állóképességet és technikai tudást követelnek meg. Ilyen szinten a hagyományos technika számos elemét használjuk, természetesen módosított formában.

A carvingsível több olyan elemet lehet megcsinálni, amit a hagyományos sível nem lehetett, pl. a "hóra könyöklést". A carvingtechnika e nívón való gyakorlata nem nélkülözheti a két láb egymástól független, sokszor ellentétes irányú terhelésének nagyon finom, precíz szabályozását. De ez már egy másik, nem veszélyek nélküli dimenzió. Megtanulásának valószínűsége képzett és tapasztalt síoktató híján igen kétséges.

Összefoglalva, a carvingolás új lehetőségeket, nagyobb élvezetet hozott az alpesi síelésbe, a carvingsí felépítéséből eredően gyorsabban és nyomtartóbban (élen) tudunk síelni. Ennek okán kellő súlyt kell a biztonságra is helyezni, mind a nyomvonal megválasztását, mind a megállást illetően.

(A teljes cikket elolvashatod a Sportpiac 2005/1. számában.)